Mivel a téma valahogy kimaradt a történelem érettségi tételei közül, úgy gondoltam, hogy átveszem veled a női orgazmus történetét.

Dr Adam Kay

Mivel a téma valahogy kimaradt a történelem érettségi tételei közül, úgy gondoltam, hogy átveszem veled a női orgazmus történetét.

A középkor

Bizonyára nem meglepetés, hogy manapság sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk a női orgazmusnak és a szex élvezetének, mint például azt száz évvel ezelőtt tették. De ha visszafordítjuk az idő kerekét a középkorba, akkoriban sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a női orgazmusra, mint a viktoriánusok. Ez azon a (teljességében helytelen) hiten alapult, hogy a nőknek el kellett érniük az orgazmust ahhoz, hogy teherbe essenek. Ezért a férjek különösen odafigyeltek arra, hogy feleségük elérje a csúcspontot.

Ennek sajnos tragikus következménye is volt - törvény mondta ki, hogy ha egy nő gyanított nemi erőszak eredményeképpen esett teherbe, akkor törvény szerint nem erőszakolhatták meg, mert orgazmusa kellett, hogy legyen az aktus során. Még 1814-ban is kimondta Samule Farr tankönyve „A törvényszéki orvostan elemei”, hogy „a testi gyönyör élvezete nélkül nem következhet be a fogamzás”.

A viktoriánus kor

A Pierre Briquet Viktória-korabeli orvos azt állította, hogy a nők negyede „hisztériában” szenved, amelynek a tünetei között szerepelt a szexuális vágy és a „túlzott vaginális lubrikáció”. Az érzéseiket elfojtó viktoriánusok a normális női szexualitást betegségként képzelték el. „Medencei masszázst” írtak fel normális kezelésként, amely a korai vibrátorok használatához vezetett - azzal kezelték a női „hisztériát”, hogy orgazmushoz juttatták a „betegeket”. Ám ezek az eszközök a legkevésbé sem voltak szexisek. Az 1891-es „Manipulátort” gőz hajtotta, és olyan zajos volt, hogy nem lehetett tőle hallani a beszédet sem.

Ennek a regresszív történelmi kornak az egyik pozitív eredménye a vibrátorok elterjedése volt az orvosi rendelőkből a boltok polcaira. Valójában a vibrátor a negyedik háztartási eszköz volt, amely villanyáramot használt (a kenyérpirító, a ventilátor és a vízforraló után). A vibrátorokat elkapkodták a boltok polcairól, ám nem a valódi céljuk miatt értékesítették ezeket - leírásukban általában a „masszírozó” vagy „vérpezsdítő” szavak szerepeltek.

20. Század

A női szexualitás témájáról csak az 1940-es években kezdődött meg az érdemi értekezés. A ’Kinsey jelentések’ hatalmas példányszámokban fogytak. Alfred Kinsley ikonikus felméréseiből többek között kiderült, hogy a nők csaknem fele önkielégítéssel érte el az első orgazmusát. Végre nyíltan beszéltek a témáról. Így is 1952-ig eltartott, mire az Amerikai Pszichiátriai Egyesület elvetette a „hisztéria” diagnózisát, miután széleskörben elfogadottá vált, hogy ezek az úgynevezett tünetek normálisak és egészségesek.

Az első orvosi kutatást az orgazmusról 1957-ben végezték - a társadalmi korlátok lazulása éppenhogy csak megengedte, hogy ez elfogadható tudományos kutatási témává váljon. Masters és Johnson áttörő felfedezéseket tettek. Megvizsgálták, hogy a nők miként és miért érik el az orgazmust, amivel megalapozták mai tudásunkat.

Az 1990-es évek elején a feminizmus harmadik hulláma megdöntötte a fennmaradt tabuk nagyrészét a női gyönyör témájában, ami egyre népszerűbb témává vált könyvekben, filmekben, a tévében és a színpadon is, például a „Vagina monológok” c. 1996-os darabban.

Ma

A női orgazmusról továbbra is kevesebb szó esik, mint a férfiakéról, ami feltehetően a társadalom hétköznapi szexizmusának az eredménye. Mindnyájunknak, férfiaknak és nőknek egyaránt nyíltan és szégyen érzet nélkül kell beszélnünk a témáról ahhoz, hogy végre egyenlő helyen szerepeljen a női és a férfi orgazmus a köztudatban. Végül is az orgazmus egyidős a civilizációval - a legtermészesebb dolog a világon!

Dr adam kay

Alix Fox többszörös díjnyertes újságíró, műsorvezető és szexológus. Alix vezeti a The Guardian napilap sikeres, ’Close Encounters’ című podcast sorozatát a szexről; ő a The Modern Mann szórakoztató műsor ’erotikus tanácsadója’; továbbá a Durex Szex és párkapcsolati szakértője. Alix írásai többek között a Marie Claire, Glamour, Cosmo, LOOK, Time Out, Vogue és a The Independent kiadványokban jelennek meg, továbbá gyakran működik együtt a Brook elnevezésű szexuális egészségügyi jótékonysági szervezettel is. Lelkes híve a nyílt, őszinte párbeszédnek a szexről, és úgy véli, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni a megbízható információkat, amelyek segítségével felszabadult, egészséges és boldog szexuális életet élhetnek.